Az orosz nyelv

Az orosz nyelv (oroszul: русский язык) a legtöbb, mintegy 160 milliónyi anyanyelvi beszélővel rendelkező szláv nyelv, ennélfogva világnyelv. Az ukrán nyelvvel (régiesen kisorosz nyelv), a fehérorosz nyelvvel, valamint a ruszin nyelvvel együtt a keleti szláv nyelvek közé tartozik. Az orosz nyelv nyelvjárási tagoltsága a nagy területi kiterjedéshez képest viszonylag kicsi, az irodalmi nyelv a moszkva-környéki középorosz nyelvjárásokra épül. Az orosz nyelv széles körben elterjedt a tudományok és kulturális érintkezés terén is.

Története

Az orosz nyelv a szláv nyelvek keleti ágához tartozik. A protoszláv nyelv feltehetően az i. e. 2.-i. e. 1. évezredben vált ki az indoeurópai nyelvcsaládból, ezután fejlődött ki az ősszláv nyelv. Ez a nyelv a 6–7. században három ágra bomlott fel: a keleti, nyugati és a déli ágra; majd a keleti szláv (melyet ó-orosz nyelvnek is neveznek) nyelvből alakult ki a 14.–15. században az orosz (nagyorosz), ukrán (kisorosz) és a belarusz (fehérorosz) nyelv; a 15.–16. században alakultak ki az északi, közép- és a déli nagyorosz nyelvjárások.
A régészeti feltárások bebizonyították, hogy a Novgorodban beszélt orosz nyelvváltozat (vagy épp külön nyelv) igencsak nagyfokú önállóságot mutatott az orosz nyelvtől. Ez megcáfolta azt a sokáig fennálló felfogást, miszerint az orosz tekinthető a régi egységes keleti szláv nyelv ősének, amiből további keleti szláv nyelvek alakultak ki. Az elméletek a szétválást a 15. századra teszik, ezzel szemben a novgorodi már a 9. században létezett és keletkeztek írásos forrásai.
Az orosz nyelv történetének legrégibb emlékei: a novgorodi kódex (11. század), az Osztromir evangélium (1056/1057), ezek egyházi szláv nyelven íródtak, valamint a nyírfa-oklevelek (берестяные грамоты), ez utóbbiak ónovgorodi nyelvjárásban készültek.
A központosított televíziós és rádióadások csökkentik a nyelvjárások közti különbséget, ennek ellenére Moszkva és Szentpétervár – Oroszország két legnagyobb városa – lakóinak nyelvjárása is eltér bizonyos fokig.
Az orosz írás a cirill ábécé betűit használja.
Az egyik ma ismert legrégibb irodalmi nyelvemlék a Ének Igor hadáról (v. Igor-ének – Слово о полку Игорове) a 12. századból, a legrégibb történelmi nyelvemlék, az Őskrónika (Chronicle "Primary Chronicle") Az egyik legismertebb költő és egyben nyelvújító: Alekszandr Szergejevics Puskin.

Nyelvjárások

Oroszország európai részén három jól elkülöníthető nyelvjárási területet különböztetünk meg, ezek Észak-, Közép- és Dél-Oroszország. E területeket további nyelvjárásokra oszthatjuk fel. Általánosságban azonban kijelenthető, hogy a nagy terület ellenére az orosz nyelvjárások nem különböznek markánsan egymástól, mint például Németországban vagy Franciaországban. Kiejtésbeli különbségek az országban sehol sem térnek el annyira, hogy két orosz ne tudná megérteni egymást.

Északorosz nyelvjárás

A Ladoga-tó vonalától északkeletre Novgorod és Jaroszlavl városoktól egészen Joskar-Oláig. Ezt a nyelvjárást jellemzi a hangsúlytalan o világos ejtése – [o] (оканье – okanje), a gutturális g és a kemény t.

Ladoga és Tyihvin környéki nyelvjárás
kosztromai nyelvjárás
vologdai nyelvjárás
Onyega-menti nyelvjárás
Bjeloje ozeroi nyelvjárás

Középorosz nyelvjárás

Északi határa Szentpétervártól kezdve Novgorod és Ivanovo városoktól egészen le Nyizsnyij Novogordig és Csebokszáriig, a déli határa Velikije Luki várostól kezdve Moszkvától Penzáig tart. Ez a terület femutat mind északi, mind déli nyelvjárási elemeket. Nyugaton a hangsúlytalan o mindig [o], keleten [a] (аканье).

Nyugati középorosz nyelvjárás Pszkov központtal
Ny-középorosz nyelvjárás Novgorod központtal
Keleti középorosz nyelvjárás Moszkva és környéke központal
K-középorosz nyelvjárás Jegorevszk és környéke központtal
K-középorosz nyelvjárás Tyemnyikov és környéke központtal
K-középorosz nyelvjárás Volga-Vlagyimir területen

Délorosz nyelvjárás

Velikije Luki és Rjazany városoktól délre Tambovig. Itt a hangsúlytalan o-t [a]-nak ejtik, és frikatív g-t, valamint lágy t-t ejtenek.
rjazanyi nyelvjárás
dnyeperi nyelvjárások
oszkoli nyelvjárás

Keveréknyelvek

Létezik vagy volt néhány keveréknyelv az orosz nyelvvel. A legismertebb ilyen keveréknyelvek a közeli rokon nyelvekkel, például az ukrán-orosz (szurzsik) keveréknyelv, és a fehérorosz-orosz (traszjanka) keveréknyelv. A Szovjetunión belül a szibériai és ázsiai népek izolált nyelveivel is keveredett az orosz nyelv. Norvégia északi-sarki határánál 100 éve még aktívan beszéltek norvég-orosz nyelven. A Távol-Keleten a kínaiakkal való kapcsolat következtében kialakult a Kjahta-orosz nyelv. Az orosz nacionalizmus miatt ezek a keveréknyelvek mára megsemmisültek. Egyedüli még élő keveréknyelv a Kubára gyakorolt szovjet nyomással létrejött Rusinol nyelv. Németországban az orosz nyelvű bevándorlók egy része által alakult ki a németországi orosz keveréknyelv, ami nem tévesztendő össze az Oroszországban élő németek által beszélt nyelvvel.